Szenes Iván otthonában egykor a magyar zene legendái adták egymásnak a kilincset. Ma a VIII. kerületi Szenes Iván Slágermúzeum idézi fel ezt a világot, amely Szenes Andrea számára nem történelem, hanem gyerekkorának meghatározó élménye.
A múzeumban régi fényképek, levelek, személyes tárgyak és csak ott hallható hangfelvételek őrzik a család emlékeit. A Szenes Iván térre évente tízezrek látogatnak el koncertekre és a múzeumba. A Fonogram-díjas „Szervusz Szenes Iván tér” című dalt Andrea Bodrogi Gyulával énekli duettben.
Három épület áll egymás mellett: Szenes Iván egykori otthona, a Szenes SzínHáz és a Slágermúzeum. A homlokzaton arany betűkkel sorakoznak a dalcímek, köztük a „Nem csak a húszéveseké a világ”, a „Mindenkinek van egy álma”, a „Kislány a zongoránál”, a „Hipp-hopp, jön Vuk” és a „Próbálj meg lazítani!”. Szenes Iván több mint kétezer slágert írt.
– Egy évig dolgoztam a homlokzaton. Addig válogattam a rengeteg dalból, addig rendeztem, mi kerüljön egymás mellé, amíg ilyen nem lett. Arany betűket szerettem volna, hogy aki erre jár, biztosan érezzen valamit – mesélte Szenes Andrea, a kétszeres Fonogram-díjas dalszerző, a közszolgálati televízió egykori alelnöke, aki műsorvezetőként és producerként is ismert.
A múzeumba lépve nem hagyományos kiállítótér, hanem otthonos hangulat fogadja a látogatót. A vitrinekben díjak sorakoznak, köztük a Táncdalfesztivál nagydíja és a legjobb szövegírónak járó elismerés. Andrea szerint a család semmit sem dobott ki, a házban pedig gyakran fordultak meg szerzők, énekesek és zenészek.
– Sok tárgyunk van, mert egyszerűen nem dobtunk ki semmit. Az egész család ilyen volt. Gyakran jöttek hozzánk szerzők, énekesek, zenészek, és mindenkinek volt valamilyen története, dala vagy ügye. Emlékszem, Kovács Kati az ölében tartott, Koós János térdén lovagoltam, Kordáék is jártak hozzánk, és sokat volt ott Mary Zsuzsi is. Gyerekként nem úgy néztem rájuk, hogy úristen, itt egy hatalmas sztár. Ők egyszerűen azok voltak, akik bejöttek hozzánk, én pedig ott voltam közöttük.
A következő helyiségben a zongora áll a középpontban. A hagyomány szerint Lehár Ferenc és Kálmán Imre is játszott rajta Szenes Andorral, a harmincas évek dalköltőjével. Szenes Iván filmet is készített a hangszerről „Ha ez a pianinó beszélni tudna” címmel.
A látogatók Szenes Iván tollai, kéziratai, zenészfigurái, gyűjteményei és pingpongasztala között is körülnézhetnek. Egy ötméteres falon gombnyomással választhatják ki, melyik sláger történetét hallják a dalszerző saját elbeszélésében. Egy másik falon az első magyar aranylemez, az „Isten veled, édes Piroskám” látható; a zongora mellett pedig az eredeti „Kislány a zongoránál” aranylemeze.
– Apám nagyon rendes ember volt, mindenki szerette. Ezt érzed a slágermúzeumban is. Furcsa, hogy én mindenkiről mindent tudok, mert jelen voltam, másoknak pedig ez már történelem. Ez olyan múzeum, ami nem is múzeum, hanem jelen idő és élvezet.
Andrea számára talán a legszemélyesebb Szenes-dal a „Kicsit szomorkás a hangulatom máma”.
– Én voltam az a durcás kisgyerek! Apám vett nekem egy papírtrombitát, és amikor trombitáltam, miközben ő dolgozott, elvette tőlem. Meglátta az arcomat, és ebből született meg a dal.
Szenes Andrea 2011 óta minden évben megrendezi a Szenes Iván Emlékkoncertet az édesapjáról elnevezett téren. Idén szeptemberben csaknem tízezer ember hallgatta az örökzöld slágereket. Andrea már több mint 500 televíziós műsort készített a térről. Idén a Szenes Iván tér tizedik születésnapját ünnepelték, a napokban pedig Lakitelken avatták fel a dalszerző bronzszobrát. Andrea ezekben a hónapokban újabb könyvet ír a tér csodáiról.
– Néhány hete Bodrogi Gyula adta át nekem a Szenes Iván tér jubileumi díját. Ez nekem többet ér, mint egy Kossuth-díj. De még annál is nagyobb öröm volt, hogy három duettet adtunk elő együtt. A szoboravatón nagyon meghatódtam, apám énekhangja szinte az égig szólt – mesélte Szenes Andrea. – Örök élete senkinek nincs, de talán egy kicsit én meghosszabbítom az övét. Néha észre sem veszem, hogy nincs már velem, annyira itt van. A gondolatai a slágereken keresztül minden generációban tovább élnek. A Szenes-sláger mindig gyógyító.